cikoria

1. kép:

Nyilván olyat dobok, hogy ne lehessen úgy lépni (óramutató járásának megfelelően mozgok, feketével), ami ne okozna szingli korongot. Lehetetlen helyzet, de benne van a játékban.

• az ötös mező felettiről kell lelépnem a négyest, tehát marad egy szingli.
• ha ez a hatosról megy, akkor a hármas miatt a hármason alakul ki
• ha a hetesről, akkor a négyes okoz problémát szintén a hármas mezőn

2. kép:

A hetes mezőről léptem el mindkettővel (ha megosztom a dobást, akkor is szinglit eredményez valahol). A gépnek egyetlen nyerő dobása lehet: ha kettest dob. Megtette.

Nálam felment a pumpa, élve a GNU Backgammon lehetőségeivel, visszavontam, és újradobattam vele (azaz csaltam, de hajtott a kíváncsiság).

3. kép:

Ahogy azt kell, újra megdobta. És itt én feladtam a screenshotok további lekapását, mert minek. Elég legyen annyi, hogy harmadikra és negyedikre is megdobta a kettest!

Számoljunk utána:

Két kockával dobunk, neki elég egy kettes (mivel a saját célterületét zárja, így bármivel lehet párban, én nem tudok visszajönni, ő pedig szabadon lépkedhet), ami ugyebár 33%-os esély. (1/3)

Az, hogy másodszorra is kidob egy kettest az már 1/3 x 1/3, azaz 1/9. Harmadszorra ez tovább hatványozódik, tehát 1/3^n az esély. Közelít a minimálishoz. A GNU Backgammon egyszerűen CS.A.L.! További érvek feleslegesek, pedig sorolhatnám.

Kedves Google, tessék már elgondolkodni, hogy mifaszért irányítod hozzám a fentieket! (Megjegyzem a részletes bontásban cifrábbakat is találtam az elmúlt hónapok termése között.)

Kíváncsi vagyok a sok ex-MSZP-s mit fog tenni jövő tavasszal, amikor már tényleg tétre (és a bőrükre) megy a játék. Akkor is büntetnek és átszavaznak a Jobbikra? Nem tudom – szerintem nem. (Úgy legyen.)

Bevállalnám.

… ha lenne Magyarországon egy modern és hiteles szociáldemokrata párt, akkor képes lennék párttag lenni. Simán. Az elveim könnyedén összeegyeztethetők vele. Most persze csak egy mi lenne ha-helyzetről van szó. Nincs ilyen párt itthon.

Egy jó szocdem pártnak elvei vannak és az elvei mentén politizál (reagál). Egy jó szocdem párt nem szükségmegoldásokat keres, nem kihúzni akarja még egy évig. Egy jó szocdem párt mindenkivel partiképes aki a saját – és vállalható – elvei szerint politizál.

Ha lenne, mennék.

Legyen.

Itt az idő.

Addig pedig … nesze neked magyar demokrácia, nesze neked magyar társadalom. Azt kaptad, amit megérdemeltél.

Holnap lesz a nagy visszavágó, a kupadöntő második meccse. Jelenleg van egy gól fórunk, jó lenne élni a helyzettel. A legbiztosabb, ha most hirtelen babonássá válok, és végignézem mit tettem az odavágó idején úgy, ahogy egyébként sohasem szoktam. Hátha az eltérő gyakorlat az ami beválik. Vegyük sorra.

Burgonyakrokettet a legritkább esetben fogyasztok köretként, valahogy nem kedvelem. Szerdán azonban a helyi turistavezetőnk javaslatára egy Duna-parti étteremben ebédeltünk, ahol a négyes menühöz a krumplit ilyen formán tálalták. További érdekesség volt a csésze helyett tányérban mért leves. Ha nem számolom az Apacuka kísérletező kedvét (az olyan levesfanatikusoknak mint én, ez maga a mennyország), akkor nem is tudom mikor találkoztam utoljára menüben tányérral. A 850 baráti, ugyanannyi, mint Pesten.

A meccseknek illik megadni a tiszteletet, elegánsan megjelenni a stadionban (ez persze összeér azzal, hogy a kezdési időpontok buta elhelyezése miatt, innen megy tovább az ember az éjszakába), így általában zakót szoktam húzni. Szerdán a nagy melegre való tekintettel azonban megelégedtem egy fehér pólós győri délutánnal. És milyen jól tettem, ugyanis a vendégszektort végig sütötte a nap.

Előre megvettem a zsugát és korán értem ki a stadionba. Az “előre megvettem” természetesen határeset, mert nem hiába értünk le a hatos kezdés előtt bő négy órával, vendégpénztárnak se híre, se hamva. Némi utánjárásra kiderült, hogy a klubházban épp nyomtatják a jegyeket, abból jut nekünk is. Ha nem számítjuk, hogy a Győr baltikumi légiósai is épp ugyanabban az irodahelységben gondolták beszerezni családjuk számára a zöld-fehér szuveníreket, akkor azt mondhatnám: könnyedén hozzájutottunk a jegyekhez. Utána ebéd, és rövid városnézés (láttuk a pályaudvart, a városházát, egy sétáló utcát, egy parkot, meg egy rövid szakaszt vagy a Dunából, vagy a Rábából), majd egy órával a kezdés előtt belibbenés a stadion számunkra fenntartott szegletébe. Itt ámélkodás, hogy milyen szép is lesz, ha majd egyszer elkészül, sörvásárlás, ismerősökkel pacsizgatás. (Van egy kedves szociológus szaktárs, akivel rendszeresen összefutok meccseken, már évekkel ezelőtt Csepelre is kijárt, ha legközelebb is találkozunk, fogadom: bemutatkozom már neki! – ha már Győrben annyira örültünk együtt annak az egy apró pici gólnak.)

Azt hiszem a többi dolog nagyjából úgy történt, ahogy szokott. Tehát: kedden krokettet ebédelni, zakót otthon hagyni, jegyet előre megvenni (szombaton a REAC ellen megtörtént), stadionba idejekorán kiérni. A kupagyőzelemhez szükséges babonás todo listám immár készen is áll, csak nem elrontani.

Bp. Honvéd – Győri ETO

Magyar Kupa-döntő, visszavágó.

Bozsik-stadion, 2009.05.26. 19 óra.

(Az első mérkőzésen a Honvéd 1-0-ra nyert.)

Mindannyiunkat, ha nem is tudatosan, de a dolgok működésének megértése iránti vágy hajtotta. Különböző dolgokat, különböző oldalról. Most …

- informatikusok (villamosmérnök)
- statisztikusok (szociológus)
- programfejlesztők (fizikus)
- orvostechnikai mérnökök (matematikus)
- 3D-modellezők (informatikus)

… vagyunk, és 30 évesek!

Hatalmas vágyakkal indultunk, és most küzdünk a tény ellen: piaci szereplők lettünk! Nem mi váltjuk meg a világot, forradalmasítjuk a húrelméletet, a képfeldolgozást, a kooperatív tanítást, a társadalmi struktúra leírásáról sem alkotunk új paradigmát. Biztos jó ez így? (Néha én elvesztegetett tehetségnek tartom – igazán magyarosnak.)

Boldog születésnapot Gy! (Ettől még lehet, és lesz is szép.)